Hőszivattyú és vízhőfok: milyen összefüggés van közöttük?

Az energiahatékonyság záloga: előremenő vízhőmérséklet

Az előremenő vízhőmérséklet fogalma az összes fűtési rendszer kapcsán felmerül. Készüléktől függetlenül, ez az érték mutatja meg, hogy az adott berendezés milyen hőmérsékletűre melegíti fel a fűtővizet, amelyet végül eljuttat a felületfűtések vagy a radiátorok irányába. 

Az előremenő vízhőmérséklet ideális értékét több tényező is befolyásolja:

• a hőtermelő egység és a hőleadó felületek típusa (tehát a fűtési rendszer fajtája),
• az épület korszerűsége (szigetelés minősége),
• és ha a készüléktípus indokolja, a kinti hőmérséklet is.

A hőszivattyús rendszerek esetében az alacsony tartomány a kifizetődő, amelyet a készülékek működési elve igazol. Ezek a berendezések a környezetből (levegőből, talajból vagy vízből) kinyert energiát hasznosítják, tehát alacsony hőmérsékletű hőt vesznek fel, majd ezt emelik magasabb hőfokra. Magától értetődik, hogy minél nagyobb hőmérséklet-különbségről van szó - azaz a készüléknek minél magasabb hőfokra kell megemelnie a meglévő hőenergiát -, annál több villamos energiát fog használni. Így közel sem mindegy, hogy a hőszivattyút milyen rendszerrel kötjük össze.

Az ideális előremenő vízhőmérséklet önmagában tehát nem, mindig csak a hőleadó rendszer típusával együtt értelmezhető. Hőszivattyúknál az alacsonyabb, 30-40 °C-os előremenő vízhőmérséklet biztosítja a kedvezőbb üzemi feltételeket, a jobb hatásfokot (COP-érték), és az energiahatékonyabb fogyasztást, ezért a modern készülékek a felületfűtésekkel (például: padló-, fal-, mennyezetfűtéssel) kombinálva funkcionálnak a legjobban. 

Miután a fűtővíz hője átadásra került a fűtési felületek felé, alacsonyabb hőmérsékleten tér vissza a hőtermelőhöz – ezt nevezzük visszatérő hőmérsékletnek. Hőszivattyús rendszereknél kifejezetten előnyös, ha az előremenő és a visszatérő vízhőmérséklet közötti különbség viszonylag kicsi marad, mert a kis mértékű hőlépcső egyet jelent a gazdaságosabb működéssel és a készülék hosszabb élettartamával.

Hogyan optimalizálható a hőszivattyú vízhőfoka?

Az elsődleges cél tehát, hogy az előremenő vízhőmérséklet a lehető legalacsonyabb értéken maradjon, miközben az épület hőigénye is maradéktalanul ki van szolgálva. Bár ennek alapfeltételei közé tartozik a választott fűtési rendszer, illetve az ingatlan adottságai is (szigetelés, nyílászárók minősége, stb.), de egy kis odafigyeléssel is sokat tehetünk az ideális hőszivattyú-vízfőhok kapcsolatáért.

Dinamikus beállítással

A hőszivattyú vízhőfokának optimalizálásához fontos megérteni, hogy egy dinamikusan változó folyamatról beszélünk. Magyarán, az épület hőigénye nem állandó: más hőmérséklet szükséges egy hidegebb téli napon, mint egy enyhébb őszi vagy tavaszi időszakban.

Épp ezért nem célszerű egy fix értéket beállítani, jobb, ha szezonálisan felülbíráljuk azt – akár 1 °C-os módosítással is rengeteg energiát megtakaríthatunk. Ökölszabály, hogy a rendszer mindig csak annyit “dolgozzon”, amennyi az aktuális hőigény kiszolgálásához feltétlenül szükséges.

A bivalens rendszer, vagyis a hibrid hőszivattyús fűtés

Bivalens rendszerről akkor beszélünk, amikor a hőszivattyú egy másik hőtermelővel, például gázkazánnal van kombinálva. Ebben a felállásban általában a hőszivattyú végzi a munka oroszlánrészét, de csak addig, amíg a külső hőmérséklet nem csökken egy olyan érték alá, mely esetén már nem képes ellátni az épület fűtési igényét – ilyenkor a másik készülék egészíti ki vagy veszi át a feladatát.

A bivalens rendszert jellemzően magasabb beruházási költség jellemzi a monovalenshez képest (kivéve, ha eleve meglévő, kieégészítő hőtermelőről van szó). És a kiegészítő fűtés miatt, a hibrid hőszivattyús fűtés hátránya lehet a magasabb energiafelhasználás. 

Három típusa is létezik:

• Alternatív-bivalens: ilyenkor a hőszivattyú kizárólag kis teljesítmény esetén működik, nagyobb terhelésnél teljes mértékben a másik hőtermelő veszi át a feladatát. Magyarán a kiegészítő fűtésnek önállóan is el kell tudnia látnia az épület fűtési igényét.
• Soros bivalens: ebben a rendszerben a hőszivattyú kapja a főszerepet, mindaddig, amíg a kapacitása elegendő. Amint kiegészítést igényel, a másik hőtermelő is dolgozik: kizárólag azt a pluszt hőmennyiséget állítja elő, amennyi még szükséges.
• Alternatív soros bivalens: ennél a típusnál a fűtési szezon kezdetén kizárólag a hőszivattyú üzemel. Amikor a hőszükséglet megnövekszik, a kiegészítő hőforrás is munkába kezd, és a két berendezés egymással párhuzamosan dolgozik. Amennyiben a hőszivattyú a részterhelést sem bírja tovább, lekapcsolódik, és kizárólag a másodlagos hőtermelő biztosítja az épület fűtését.

Modern szabályozási megoldásokkal

Napjainkban számos modern szabályozástechnikai megoldás is a rendelkezésünkre áll a rendszer finomhangolásához.

Ilyenek:

• az okostermosztátok,
• az időjárás-követő szabályozások,
• a programozható vezérlések,

amelyek a rendszer működését automatikusan a belső és külső hőmérséklet adataihoz, valamint a felhasználói szokásokhoz igazítják. Ilyen módon biztosak lehetünk benne, hogy az előremenő vízhőmérséklet mindig az ideális tartományon belül mozog, manuális beavatkozás nélkül is.

Szakszerű segítséggel

A legjobb tanács mindig ugyanaz: kérje egy tapasztalt fűtéstechnikai szakember segítségét! A rendszer szakszerű beállításakor nem kizárólag a megfelelő előremenő hőmérséklet-tartomány kerül meghatározásra, hanem a hidraulikai szabályozás is megtörténik, amely azt biztosítja, hogy a fűtési körök egyenletesen kapják meg a szükséges hőmennyiséget, ezzel elkerülve a túl- vagy alulfűtött helyiségek problémáját.

Ezért éri meg a hőszivattyú max vízhőfoka helyett az ideálisra törekedni

Gyakori tévhit, hogy a magasabb előremenő vízhőmérséklet automatikusan nagyobb komfortot jelent. Amint korábban kiderült, valójában az ingatlanhoz és a fűtési rendszerhez pontosan beállított értékek szolgálják a gazdaságos és hatékony működést, valamint a stabil hőérzetet.

A maximális helyett az ideális hőfokra való törekvés legnagyobb előnye a(z):

• energiahatékonyság: minél kisebb a hőlépcső, annál kevesebb villamos energiával jár a folyamat. A túl magas előremenő vízhőmérséklet feleslegesen növeli a kompresszor terhelését, rontja a hatásfokot, és közvetlenül is magasabb fogyasztást eredményez.

• berendezés kímélése: azzal, hogy a hőszivattyúnak nem kell tartósan nagy hőmérséklet-emelést végeznie, az alkatrészek élettartama hosszabb távra szól.

• stabil komfortérzet: a maximális hőfokra törekvő rendszerek gyakran túlfűtést okoznak, majd hirtelen visszahűléssel reagálnak, amely ingadozó beltéri hőmérsékletet eredményez. Viszont az ideálisan beállított előremenő vízhőmérsékletnek kiegyensúlyozott, folyamatos hőleadás köszönhető.

• működés maximalizálása: az alacsonyabb vízhőfokkal működő rendszer jobban kihasználja a hőszivattyú műszaki adottságait, amelynek hála a rezsiköltségek csökkennek, az üzemeltetés pedig kiszámíthatóbbá válik.

Gyakori kérdések és válaszok

Hogyan befolyásolja a vízhőfok a hőszivattyú hatásfokát?

Amennyiben a hőszivattyú minél kisebb befektetés mellett melegíti fel a fűtővizet, annál kevesebb villamos energiát használ – ez közvetlenül javítja a rendszer hatásfokát.

Mekkora az ideális előremenő vízhőfok a hőszivattyúk esetében?

Az előremenő vízhőmérséklet optimális értéke mindig a fűtési rendszer típusától és az épület hőigényétől függ. Hőszivattyúknál jellemzően az alacsony, 30-40 °C-os tartomány biztosítja a leggazdaságosabb működést.

Miért jobb az alacsony hőmérsékletű fűtés a hőszivattyúnak?

Az alacsony hőfok kisebb hőmérséklet-emelést igényel a készüléktől. Így a kompresszor kevesebb munkát végez, amely csökkenti a fogyasztást és kíméli a rendszert.

Mi a különbség az előremenő és a visszatérő vízhőmérséklet között?

Az előremenő vízhőmérséklet a hőleadóknak átadott fűtővíz hőfokát jelenti, míg a visszatérő érték azt mutatja, hogy milyen hőmérsékleten érkezik vissza a víz a készülékhez a hőleadás után.

Milyen tényezők befolyásolják az előremenő vízhőfokot?

A szükséges hőmérsékletet az épület szigetelése és a fűtési rendszer típusa együttesen határozza meg. Bizonyos esetekben a külső hőmérséklet is számottevő tényező.